A mai technikánk a világ jövője
Tűzveszélyes folyadéktartályok hagyományos, automatikus stabil habbal oltó berendezése
A fokozottan tűz- és robbanásveszélyes folyadékokat tartalmazó nagyméretű földfeletti állóhengeres tartályok esetleges dómtéri robbanása, az azt követő tűz, a környezetbe kifolyó több millió liter vegyi anyag potenciálisan a legnagyobb környezeti katasztrófával fenyegeti nemcsak a tárolótelepeket, hanem az azt övező régiót is. Az utóbbi 5 év intenzív műszaki fejlődése, amelyet a tartályok méreteinek növekedése, és az új zárt technológiájú tárolás- anyagmozgatás kialakulása jellemez, ezt a potenciális veszélyt nagyságrendileg megnövelte. Hazánkban is igazodni kellett a nemzetközi trendhez, az automatikus stabil oltóberendezések bevezetésével.
Tartály automatikus stabil habbaloltó berendezés
Hagyományos, hazai alkalmazás – félstabil oltórendszer
Állóhengeres tűzveszélyes folyadék tartályok védelmét korábban hagyományos félstabil habbal oltó rendszerrel látták el a leggyakrabban. Az oltó rendszer alapja egy mellvédfalba rögzített, száraz vezetékből álló, habsugárcsővel egybeépített csőhálózat. Ezzel hagyományos módon lehet tűzoltógépjármű rácsatlakozásával a tüzet megfékezni, illetve a védőgödörbe juttatni a megfelelő bekeverési arányú habot. A félstabil habbal oltó rendszer feladata, hogy a tűz keletkezését és észlelését követően a kivonuló tűzoltóság a rendelkezésére álló habbal oltó tűzoltó gépjárművel a rendszerre történő csatlakozás után habbal elárasztja az égő tartályt és védőgödrét.
A rendszer működéséhez szükséges habképző anyag és víz mennyiség keverékét (haboldat) a rendszerbe jutását és a megfelelő nyomást a tűzoltó gépjárműfecskendő beépített szivattyújával biztosítja. A tűz gyors észlelése és a tűzgóc behatárolása döntő jelentőségű a tűz megfékezésében, valamint a tűzoltó egység gyors beavatkozása.
Tároló tartályok tervezése
A föld feletti állóhengeres merevtetős acéltartály “éghető folyadékok és olvadék tárolása” fogalomkörbe tartozó berendezések robbanás elleni védelmét hazai viszonylatban a 2/2002. (I. 23.) BM (1) rendelet IV. fejezete tartalmazza. A jelentősebb külföldi szabályozások [API 650 (2), DIN 4119 (3)] részletesebben, esetenként szigorúbb előírásokkal biztosítják a robbanás elleni védelmet.
A címbeli fogalomkörbe a 100 m3 – 80000 m3 térfogatú állóhengeres tartályok tartoznak, jellemzően a kőolaj- és kőolajtermékek, továbbá a folyékony vegyi anyagok tárolótartályai, amelyeknél a tárolt közeg tenziója az üzemi hőmérsékleten lehetővé teszi az éghető gáz (gőz) a levegővel történő keveredésével a robbanásveszélyes gázelegy kialakulását.
A tartályok mérete általában a tárolási technológia gazdaságosabbá tétele érdekében a nemzetközi tendenciáknak megfelelően nő, másrészt a kisebb (5000 m3-nél kisebb) tartályok megvalósításának üteme is gyorsabb kis, privát tárolótelepek fejlődésével: jól észrevehető a méretválaszték széthúzódása.
A hagyományos megoldás szerint a robbanásveszélyes közegek tárolására nyitott tetejű úszótetős tartályokat alkalmaztak, amelyeknél az egyszerű konstrukcióval kizárták a dómtéri robbanást; egyszerűen nincs dómtér. A zárt technológiájú anyagmozgatás igénye azonban visszahozta a merevtetőt. Jelenleg már hazánkban is gázingás, vagy belső úszótetős tartályokat telepítenek az esetek döntő hányadában.
A hagyományos merevtetős és a korszerű belső úszótetős és a gázingás tartályoknál a dómtérbe zárt több ezer köbméter robbanóképes gáz felrobbanása esetén óriási romboló energia szabadul fel, és veszélyezteti a tartályokat és környezetüket.
A tartályokat ezért úgy kell kialakítani, hogy
- ne alakulhasson ki robbanásveszélyes gázelegy a dómtérben, de ha bármely hiba miatt ez mégis bekövetkezik, akkor
- páratéri robbanás alkalmával a tartálytetőn könnyen nyíló hasadó-nyíló felület képződjön, amelyen a páratéri robbanás képes energiáját elveszteni a tartály tönkremenetele nélkül.
Tárolástechnikai szempontból az abszolút megoldás a gázingás kivitel. A tárolási technológia teljesen zárt rendszerben valósul meg.
A belső úszótető egyedi megoldás, minden egyéb feltételtől függetlenül működik, ha azt az PI 650 előírásai szerint készítik. A merevtető szellőzőnyílásai miatt a dómtér átszellőzött szabad tér, nem kell a tűzvészrobbanással indulásától tartani. (Illékony tűzveszélyes folyadékoknál a repülőtető azért kell!)
A fentiekből látszik, hogy akár a gázingás, akár a belső úszótetős tartály dómterében nem alakul ki a robbanásveszély gáz-levegő keverék. De előre nem látható üzemzavar alkalmával azért ez mégis bekövetkezhet, és ha jön az iniciáló energia, az katasztrófát okoz. Kell tehát a repülőtető!
Ha mégis bekövetkezik a tartálytűz, (és a statisztika szerint ritkán, de bekövetkezik), az tűzvédelmi berendezés nélkül katasztrófát okozhat. És melyik építő, beruházó, üzemeltető vállalná fel szívesen a beláthatatlan következményű veszélyhelyzet okozásának felelősségét? Ráadásul – mint a világon majd mindenütt – hazánkban is kötelező a habbal oltó tűzoltó berendezés telepítése a tűzveszélyes folyadékot tároló tartályon, és minden bizonnyal nem is feleslegesen. Ha pedig úgyis kötelező, miért ne legyen jó?
