Az új OTSZ bevezetésének első tapasztalatai és tanulságai 2. rész

Beépített tűzoltó berendezések szabályozásának helyzete

A 9/2008 (II.22.) ÖTM rendelettel hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat (továbbiakban „R”) 2. sz. mellékletében /Beépített tűzvédelmi berendezések./ foglalkozik a tűzoltó és tűzjelző (együtt: tűzvédelmi) berendezések létesítési, üzemeltetési, karbantartási követelményeivel.
A „R” 2/1 fejezete kimondja: a tűzvédelmi berendezéseket úgy kell létesíteni, üzemeltetni, felülvizsgálni és karbantartani, hogy rendeltetésüknek megfelelően, hatékony működésükkel a keletkezett tüzet korai szakaszában észleljék, jelezzék és/vagy eloltsák, valamint megkönnyítsék a tűzoltói beavatkozást és lehetőség szerint csökkentsék a tűzkárt.
Kimondja: „A fenti tűzvédelmi biztonságossági követelmények teljesülnek, ha a létesítést, üzemeltetést, felülvizsgálatot és karbantartás

• magyar nemzeti szabvány szerint,
• szabvány hiányában, tűzvédelmi műszaki követelmény szerint,
• vagy a termék tanúsítása során jóváhagyott vagy az OKF által engedélyezett módon végzik.”

A szabályozottság kérdése tehát a hatályos OTSZ szerint alapvető fontosságú, hiszen ennek betartása biztonságot javító helyzetet eredményez.
Kiknek fontos a szabályozottság biztonsággal szorosan összefüggő kérdésköre?

• az adott létesítmény beruházói, tulajdonosai, üzemeltetői, használói számára.
• az adott létesítmény létesítését engedélyező, a létesítményt felügyelő hatóság számára
• a biztonságos létesítésért felelős tervezők, kivitelezők és üzembe helyezők számára

Kezdetben voltak a magyar szabványok (MSZ). Az 1970-es évek elején az akkor gyakorlati jelentőségnek örvendő oltási módok jelentős részéről szabványok készültek. Ezek általában a német előírásrendszert követték (VdS), ahogy a többi magyar szabvány egy része is a DIN szabványokra épült.
A tűzoltó berendezések létesítésére vonatkozó korabeli szabványok:

• MSZ 9779 (1÷3 lap) Habbal oltó berendezések
• MSZ 9781 (1÷4 lap) Sprinkler berendezések
• MSZ 9783 Széndioxiddal oltó berendezések
• MSZ 9784 (1÷3 lap) Nyitott szórófejes berendezések

Nem voltak szabványaink a porral oltó, a vízköddel oltó berendezésekre – igaz, ezek jelentősége ebben az időben csekély volt. Azonban nem voltak szabványok a széles körben elterjedt aktív és passzív gázzal oltó berendezésekre sem.
A szabványok kötelező érvényűek voltak. Csak a szabvány szerinti eljárásokat lehetett alkalmazni az első fokú tűzvédelmi hatóság engedélyével. A szabványokban nem szereplő eszközök, eljárások alkalmazására eltérési engedélyt a másodfokú tűzvédelmi hatóságtól lehetett kérni.
A tűzoltó berendezések és az eljárások folyamatosan javultak, fejlődtek, bővültek.
Az MSZ szabványok azonban három évtizeden keresztül nem módosultak.
Az EU tagságunkkal együtt járó következmény a szabványok kötelező mivoltának megszűnése. Ezért a biztonság szempontjából fontos követelményeket a szabványok szintjénél magasabb, kötelező szinten, tehát rendelet formájában kellett meghatározni. Ez a rendelet a 2/2002 (I.23.) BM rendelet lett.
Eredetileg a tartalom jelentős átdolgozása, az újabb műszaki ismeretek szabályzatba foglalása volt a cél. Ez azonban a szabványok kötelező érvényének az EU részéről előírt megszüntetési határidejéig nem történt meg. Ezért köztes megoldás született: a korábbi szabványokat változatlan szöveggel beemelték a rendelet mellékletei közé, immáron „szabvány” megnevezés nélkül. Az átemelés során sikerült az összes korábbi sajtóhibát megőrizni, sőt sikerült ezek számát még gyarapítani is.

Sajnos, a tűzoltó berendezések szabályozása terén semmi tartalmi változás nem történt.
A 2/2002 BM rendeletben a beépített tűzoltó berendezésekkel a 2. melléklet foglalkozik. Ennek egyes fejezetei:

• I. fejezet: Habbal oltó berendezések
• II. fejezet: Sprinkler berendezések
• III. fejezet: Nyitott szórófejes berendezések
• IV. fejezet: Szén-dioxiddal oltó berendezések

Természetesen a rendelet mellékleteiben meghatározott követelmények alól eltérési engedély volt kérhető az OKF illetékes szervénél. Az oltási módok és az eszközök fejlődése valamint a szabályozás változatlansága közötti ellentét feloldása érdekében ezzel a lehetőséggel sűrűn kellett élni.

Ne legyünk azonban igazságtalanok a 2/2002 BM rendelettel! Előkészítésekor és megjelenésekor már ismert volt az az európai direktíva, amely az építmények biztonsági követelményeit, így a tűzvédelem követelményeit is európai szintű szabályozás alá kívánta vonni. A globális megközelítés lényege a közmegegyezésen alapuló szabványok alkalmazása. Eszerint az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett harmonizált európai szabványokat valamennyi tagországnak hat hónapon belül kötelező átvenni és a vele ellentétes szabályozást meg kell szüntetni. Ezt hazánkban a 3/2003 (I.25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet írta elő. Ennek fényében a magyar szabványok átdolgozásával tényleg nem volt értelme foglalkozni, hiszen jönnek az EN szabványok

És jöttek az EN szabványok a tűzvédelem területén is. Nem azonnal, nem mindenre kiterjedően, de jöttek. Alkalmazhatóságukat két dolog nehezítette:

• a nem kötelező érvényű EN szabványok megjelenésekor érvényben volt a 2/2002 BM rendelet, tehát egy sok tekintetben ellentétes, de kötelező érvényű szabályozás
• az EN szabványok angol (esetleg német, francia) nyelven voltak hozzáférhetők. Még honosítás, tehát MSZ EN szabványjelzettel történő megjelenés esetén is csak egy magyar nyelvű fedlap készült, a szabvány megmaradt angol nyelvűnek.

Van persze fejlődés is: a legfontosabb, leggyakoribb alkalmazás területét jelentő sprinkler berendezések szabványának már elkészült és megjelent a magyar nyelvű kiadása!

Beépített tűzvédelmi berendezésekre vonatkozó, jelenleg hatályos MSZ EN szabványok

Az előírások korszerűsítésére vonatkozó korábbi elképzeléseket megvalósítva célszerűnek látszott két fontos szabályozás: a 2/2002 BM rendelet és a többször módosított Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) összevonása.
Az új szabályozás a 9/2008 (II.22.) ÖTM rendelettel hatályba léptetett Országos Tűzvédelmi Szabályzat. A szabályzatnak öt melléklete van.
Az 1. melléklet (tűzoltó felszerelések követelményei) jól kiforrott előírások gyűjteményét tartalmazza, itt nem volt indokolt a módosítás.
A 3. mellékletben a tűzjelző berendezésekkel kapcsolatban a szabályozás jelentős átdolgozása, rengeteg igen lényeges tartalmi módosítás történt.
A 4. melléket az éghető folyadékok és gázok tárolásának, feldolgozásának, alkalmazásának követelményeit tartalmazza. A régi szabványok valamint a Gáz és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat részleges átdolgozása megtörtént, de igen sok hibával, hiányossággal.
Az 5. mellékletben az építési előírásokkal kapcsolatban a szabályozás teljes átdolgozása, rengeteg igen lényeges tartalmi módosítás történt.

Végére hagytuk a jelen vizsgálódás tárgya szempontjából legfontosabb 2. mellékletet. Ez az általános előírásokat, tehát a létesítés, kivitelezés, üzembe helyezés, üzemeltetés, karbantartás általános követelményeit határozza meg Az előírás alapkoncepciója teljes egészében figyelembe veszi, hogy az EN szabványok nem kötelezően alkalmazandók, de alkalmazás esetén az EU-n belül az elfogadásuk kötelező. Az előzőek következtében olyan területekről, amelyre van érvényes MSZ EN szabvány, a rendelkezés egy szót sem ejt. Egyetlen területet tart érdemesnek arra, hogy az általános szabályozáson túlmenően műszaki szabályozást is adjon: a szén-dioxiddal oltó berendezéseket.

Az alapkoncepció világos, de a megvalósítás nem nevezhető kifogástalannak.
Ha csak a korábban szabályozott négy területet tekintjük:

• A sprinkler berendezések területe szabályozott. Van szabvány a tervezésre, létesítésre és külön szabványsor az egyes szerkezeti elemek követelményeire.
• A habbal oltás területe nincs kellően szabályozva. Az egyes oltási technológiákra, a tervezésre, kivitelezésre nincsenek szabványok. A részegységek követelményeire, azok vizsgálatára van előírás, de ez egy létesítendő berendezésre vonatkozóan semmi támpontot nem ad.
• A nyitott szórófejes oltás területe nincs kellően szabályozva. A tervezésre, kivitelezésre nincsenek szabványok. A részegységek követelményeire, azok vizsgálatára van előírás, de ez egy létesítendő berendezésre vonatkozóan semmi támpontot nem ad.
• A szén-dioxiddal oltó berendezések területén egyes részegységek követelményeire, azok vizsgálatára vannak MSZ EN szabványok. A tervezésre, kivitelezésre, karbantartásra nincs – itt ezért az OTSZ-be belekerült a régi MSZ szabvány szövege, tartalmi változtatás nélkül átszerkesztett formában.

Amiről van már érvényes MSZ EN szabvány – pl. a porral oltó berendezések – ott az OTSZ általános előírásai alapján a terület szabályozott.
Az egyéb oltási módozatoknál az OTSZ nem ad szabályozást. Ha majd lesz érvényes szabvány a vízköddel oltástól, a gázzal oltásról, aeroszolos oltásról – akkor majd lesz érdemi és hatályos szabályozás, az OTSZ módosítása nélkül.

Még egy kis keveredés a szabályozottság területéről: az OTSZ-hez az OKF kiadott egy „OTSZ a gyakorlatban” c. értelmező segédletet. Ebben a beépített tűzoltó berendezések érvényes szabványai között kiemelik, hogy az

• MSZ 9779 (1÷3 lap) Habbal oltó berendezései
• MSZ 9783 Széndioxiddal oltó berendezések
• MSZ 9784 (1÷3 lap) Nyitott szórófejes berendezések

c. szabványsorok érvényben vannak

A Magyar Szabványügyi Testület jegyzéke szerint az MSZ 9779 szabványsor vissza lett vonva, tehát nem érvényes.

A másik két szabványsor valóban nincs visszavonva a jegyzék szerint. Ennek következtében a 2/2002 BM rendelet érvényességi idejében ezeken a területeken kettős szabályozás volt. A 9/2008 OTM rendelet megjelenésével (új OTSZ) a kettős szabályozás már csak a szén-dioxidos berendezésekre vonatkozik. Azt azonban érdemes lenne megvizsgálni, melyik uniós direktívát sérti ennek a két szabványnak a valószínűleg adminisztrációs hiba következtében fennmaradó érvényessége – hiszen 2002-ben ezeket is vissza kellett volna vonni.

Koczka Sándor
Tűzőr Kft. ügyvezető igazgatója, Okleveles gépészmérnök